Legyen könyv, de hogyan?

Amikor elhatároztam, hogy könyv lesz a naplóból, fogalmam sem volt arról, hogy milyen fába vágtam a fejszém! Volt egy pont, amikor úgy éreztem, hogy kész, ekkor fogtam, és elküldtem néhány kiadónak. Valahogy azt gondoltam, hogy ennyi, és itt megállhatok, én már megtettem, ami tőlem telt. Innentől már csak azon múlik, hogy tetszik-e a kiadónak.

Nos, pozitív visszajelzést kaptam, és elindult egy folyamat, ami hónapokig tartott, és csak a végén derült ki, hogy manapság csak a legnagyobb kiadók engedhetik meg maguknak, hogy kockáztatnak, de valójában ők sem teszik. A legtöbb új név részben vagy egészében magánkiadásban lát napvilágot, s csak az igazán ismert és elismert nevek jelennek meg úgy, hogy az írónak nem kell kockázatot vállania.

Rá kellett jönnöm, hogy cirka egymilliót kellene befektetnem ahhoz, hogy néhány ezres példányszámban a boltokba kerüljön a könyvem. S ha ez maradéktalanul elfogy, akkor leszek nullszaldós. Mindeközben a kiadó csak csekély kockázatot vállal, viszont az esetleges sikerből jócskán profitál. Nincs kifogásom az ellen, hogy egy cég keressen azon, amiben valójában én dolgoztam, mert belátom, hogy nekik is szükséges pénzt, időt és munkát is befektetniük ahhoz, hogy a leírt szavak könyvvé váljanak. De az én kockázatom aránytalannak tűnt az övékhez képest, így hosszas töprengés után elvetettem a papíralapú kiadás gondolatát.

Elekronikus könyv. Ez volt a következő értelmes gondolatom, és ezzel párhuzamosan azonnal rá kellett ébrednem, hogy teljesen másféle terjesztési módszerekre lesz szükségem. Először is, nem tudom majd igazán követni, hogy hány ember olvassa el, és azt sem tudom elérni, hogy mindenki fizessen érte. Miután ebbe belenyugodtam, sokkal tisztábban kezdett kirajzolódni a könyvem jövője.

Abból tudok csak kiindulni, hogy akik elolvassák, alapvetően felnőtt, értelmes emberek. Ha elmagyarázom nekik, hogy mennyi munkát fektettem bele, és ezzel párhuzamosan nem kérek irreális árat, valószínűleg szívesen kifizetik a könyv árát. Több tanulmányt, blogot és cikket elolvastam a hazai elektronikus könyvpiacról, és ezek segítségével dologztam ki a saját stratégiámat.

Igyekszem majd mindenki kedvében járni. A könyv több formátumban is letölthető, így alkalmas lehet a már meglévő és a jövőbeni digitális olvasóeszközökkel való együttműködésre. 

S ami a legfontosabb, hasonló módszerrel kívánok élni, mint a régi újságos becsületkasszák. Elveszük az újságot, és betesszük a pénzt. Előrebocsájtom: nem tekintem tolvajnak azt sem, aki nem fizet. Lehet, hogy előbb elolvassa, s majd aztán dönt úgy,  hogy ért-e annyit az egész, mint amennyit az írója kért érte. Szóval arra biztatok mindenkit, hogy olvasson bátran, ha érdekli az effajta stílus és téma.