Vannak egészen jó, fogalmazást oktató tanfolyamok, nem túl drágák, tudom ajánlani. Engem csak az lepett meg, hogy negyvenes pasi vagy, mert elsőre, a stílus és a közhelyek alapján meg mertem volna esküdni, hogy tizenéves kamaszlány )))

Én most értem egy ilyen szakadékhoz. Ilyenkor két választás kínálkozik: vagy maradok az innenső oldalon, ami azt jelenti, hogy bejártam a ketrecem minden zegzugát, és innen kezdve már csak ismételgetem a eddigi rutint amíg meg nem halok, vagy összeszedem minden erőmet és ügyességemet, és átruccanok a túloldalra, hogy azt a vidéket is felfedezhessem, hátha rejteget még olyat, amit eddig nem ismertem meg. (És igen, rejteget…) De, hogy melyik a jobb, azt csak akkor fogom tudni eldönteni, ha végig kalandoztam mindkét partot. Jelen pillanatban csakis mások elbeszéléseire hagyatkozhatnék, amivel nem elégszem meg, soha nem is elégedtem meg. Lehet, hogy neked lesz igazad, és nem leszek boldog, ilyenkor majd előveszem a blogomat és végigpörgetem újra, hogy felidézzem milyen boldogtalan voltam a szakadék – magam mögött hagyott – túlsó oldalán.

Nem ismerlek P, nem bírállak, de ebben van valami. Az Életed meg jelen pillanatban egy káosz, ezt Te is érzed, biztos vagyok benne.